Vannak olyan törzsek, ahol a születésnap nem különleges nap, ugyanolyan átlagos, mint a többi. Az ember fejlődését, változását, jó cselekedetét ünneplik inkább, amikor a saját életében, személyiségében fejlődik. Elgondolkodtat, és megérint, ha arra gondolok, hogy a jóság, egymás fejlődésének kiemelése, értékelése a mi világunkban kevésbé elfogadott, ritkábban kap figyelmet. Az idő meg úgy is elrepül, mint egy pillanat, azt nem szükséges ünnepelni, nélkülünk is megtörténik. Ám ahhoz, hogy változzunk, jobbá legyünk, mint eddig, olyan dolgokat tegyünk, amivel teszünk valamit magunkért, másokért, az igen! Ünneplésre ad alkalmat!!!
Születésnapom van. Visszatekintek.
HÁLÁS VAGYOK.
Édesanyám nem érte meg az ötvenedik életévét, amikor több éves szenvedés után elment. Betegsége alatt sem tudott teljes életet élni, örülni annak, ami még életében körül veszi. Örült unokájának, kevés öröm volt, amit igazán élvezni tudott volna. 😢
Én, most jóval túl az ötvenen, tudom értékelni, élvezni, mindazt, amit az élet nyújt nekem. Hibáimból tanulva, átértékelve a lehetőségek tárházát, élvezem mindazt, amim van.
Az elégedettség érzése árad szét bennem.
Hálát érzek, hogy gyermekeim a közelemben vannak.
Hálás vagyok, hogy lehetőségem van átélni a nagymamaság szépségeit, élvezni az érzések által nyújtott elérzékenyülések garmadát. Sírni gyakran a boldogságtól.
Hálás vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit nagyon szeretek – már kisgyerek korom óta erre készültem.
A hála érzése fut rajtam át mindig, ha egy-egy álmom megvalósulni látszik, s átélhetem, amit elképzeltem magamnak!
Hálás vagyok a sok szép emlékért, amit Tündivel, a feminista kancámmal átélhettem. Többé, jobbá váltam általa.
