Szeretem a meséket. Aranyosi Ervin verse, „A szamár és a kút” a stratégiai gondolkodás szemléltetésének kedves példája. Ha nem ismered, ajánlom neked. Miközben olvasod, figyeld a saját érzéseidet, gondolataidat az alábbi történet olvasása során.
„A paraszt szamara beesett a kútba. Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt. – Beletemeti hát az öreg szamarat!”
- Nahát! Milyen gonoszság! –gondolhatja valaki.
- Milyen jó megoldás, a probléma kezelésére! – gondolhatja egy másik ember.
És ahányan vagyunk, annyiféle gondolatot, hozzáállást, ítélkezést, dicséretet, megoldási tervet, lehetőséget látunk meg.
„Hívta a szomszédot, fogták a lapátot, lapátolni kezdtek, s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg. Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik: Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt, ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt
a paraszt szamara, s mikor már elérte egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből? Így tanít az élet, hogy kimássz a mélyből.
Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad, megvan az esélyed, magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol, csak kiinduló pont, s oldódik magától.
Bármi történjen is, semmiképp ne add fel, minden problémából kilábal az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb, Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.”
Kedves olvasó, te miképpen oldottad volna meg ezt a helyzetet? Te is azt tetted volna, mint a gazda? S a szamárnak gondja, miképp oldódott volna meg a te forgatókönyved szerint?
A különböző élethelyzetekben a számodra legkedvezőbb forgatókönyv megtalálásában, kiválasztásában segítelek, támogatlak, amennyiben szükségét érzed annak, hogy „fogja valaki a kezed”.
