Gyermekkor2018.10.17.

Ragaszkodás 2

Rajongok a kis unokámért. Nincs kifejezés arra, amit érzek iránta. Szeretek vele lenni, négykézláb kúszni-mászni. Labdázni, rajzolni, a lábosokon dobolni, kukucsolóst játszani....

Rajongok a kis unokámért. Nincs kifejezés arra, amit érzek iránta. Szeretek vele lenni, négykézláb kúszni-mászni. Labdázni, rajzolni, a lábosokon dobolni, kukucsolóst játszani….
Minden együtt eltöltött perc plusz éveket ad nekem. Fiatalodok általa, ő is fejlődik általam.
Különleges kapcsolat a miénk. Szeretünk együtt lenni.

Tapasztalatok gyűjtése, közös élmények átélése, játékaink összeforrasztottak minket.
Nem okoz gondot, ha nálam van, szívesen és örömmel jön hozzám. Az itt alvás is természetes, része vagyok az életének, ugyanakkor meg van az én életterem is.
Igyekszem csak annyi lenni, amennyire szükséges, amennyire az igény megvan rá.
Amikor egy egész délután a mienk, rengeteget játszunk, sétálunk, repülő-lesre megyünk, megnézzük a buszokat, és a körforgalom nyüzsgését, kutyázunk, motorozunk, csattogó lepkézünk, rajzolunk, s természetesen házimunkát is végzünk. A mosogatás rendkívül jó szórakozás, tapasztalat, ismeretforrás…..

Véget ér a délután. Haza jött apa, anya. Jó volt eddig, de ezután!!!!
Vége-hossza nincs az örömnek, a kacagásnak! Fel , le szalad örömében, kurjongat kacarászik, beszél, beszél a maga nyelvén, odabújik, megöleli őket, szalad, hozza a babát, segít pakolni………..
Már sehol nem vagyok számára. Hát megjött apa, anya! Micsoda boldogság! És ez így is van rendjén.
Majd legközelebb folytatjuk, ott, ahol most abba hagytuk.
Share