Gyermekek életében sajnos egyre nagyobb teret nyer az agresszió, a tettlegesség, egymás bántalmazása. Több magyarázat is napvilágot látott már e témában, s kétség kívül a televíziónak, a számítógépes játékoknak, a rohanó világunknak nagy szerepe van ebben. Kevés hangsúly van egymás megértésén, szeretetén, elfogadásán, s még a mesék is agressziótól duzzadnak.
Ám mi van akkor, amikor még olyan kicsi a gyermek, hogy ilyen hatások még nem érik, s mégis odacsapással, ütlegeléssel reagál? Mi lehet ennek a legjobb megoldása, kezelése?
➽ Szerető, odaadó szülőkkel, nyugodt, kiegyensúlyozott családi légkörben nevelkedő kislány édesanyja kezét tördelve kéri ki véleményemet.
Elmondása szerint nem az történt, amit a kislány szeretett volna, és felindultságában pofon vágta édesanyját a gyerek. Szemét lesütve, megbánóan vallotta be, hogy reflex szerűen abban a pillanatban vissza is adta gyermekének. Ekkor már könnyes szemmel őszintén kérdezte, miként lehet ezt megelőzni, megszüntetni, leállítani, mikor ez náluk nem egy általános, elfogadott állapot?
Meg tudtam teljes mértékben érteni.
Én is megtapasztaltam már, hogy tizennyolc hónapos unokám ütlegeléssel ad nyomatékot akaratának. Mikor saját magán tapasztalta meg azt, amit ő adott, akkor elgondolkodott, és utána már ilyen nem fordult elő.
Úgy gondolom, abban az esetben, amikor már érti a gyermek a beszédet, egészen nyugodtan meg lehet kérdezni tőle, hogy most hogy érzi magát?
Mit gondol, hogy érezné magát, ha ugyan ezt kapná ő is?
A gyermekek nevelése sok olyan helyzetet ad, amiben úgy érezzük, nem tudunk elég okosak lenni.
A helyes nevelés mindenkor az akkor legjobbnak vélt döntésekkel, cselekedeteinkkel történik.
A lelkiismeret furdalás bénítja gondolkodásunkat, döntéseinket, kiszolgáltatottá tesz.
Felelősségteljesen, következetesen, feltétel nélküli szeretetben csak jót cselekedhetünk.
