Elgondolkodtat, miképpen oszlik meg, hány családban várták, s hány családba érkezett véletlenül, de várva a gyermek? Az is kérdés bennem, vajon hányan vállalnak gyermeket azért, hogy a család kiteljesedjen, így teljessé válva, értelmet adva életüknek, s hányan terveznek a társadalomnak? S ha már a társadalmi elvárás rendszernek, a bevállalásnak tesznek eleget, hogyan hozzák ki belőle a legjobbat?
➽ Két gyermek után a harmadikat várják a családban nagy szeretettel. Gondoskodó szülői jelenléttel a mindennapok nehézségeit igyekszenek megoldani, megkönnyíteni. Nagyszülői jelenléttel a mai világunkban kuriózumként segítik, támogatják egymást. Ritka már manapság, hogy három generáció együtt éljen.
Várták már a kicsit a testvérek is nagyon. Elérkezett a várva várt nap, megszületett a kistestvér! Sokat meséltek róla a gyerekek. Minden pillanatát megélték. A tisztába tevést, a fürdetést, a szoptatást, a csendes pihenést…
Elérkezett az idő, már édesanya a kicsivel érkezik az óvodába a gyerekekért.
Csodájára járt valamennyiünk, meg akartuk ismerni, látni a csodát.
– Itt van, bemutatom, ő itt PIPA!
Ez vicc? Miért nem tudom viccesre venni? Bár vannak, akik azt mondják, nem kell komolyan venni.
Nem tudom nem komolyan venni a gyermek várását, a gyermek érkezésének körülményeit.
Szavainknak súlya van. Szavaink közvetítik gondolatainkat, érzelmeinket. Szavaink teremtenek új világot, velük tudjuk jobbá, élhetőbbé tenni a társadalmunkat! Szavainkban, kifejezéseinkben realizálódik elképzelésünk, igényünk a minket körülvevő világról.
A gyermekáldás ne szükséges teljesítménykényszer hatására jöjjön létre!
Biztosítsuk a nyugodt, kiegyensúlyozott családi modell létrejöttét, annak a közegnek biztosításával, mely lehetővé tegyük a saját elképzelésünk, vágyunk valóra válását!
