„Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem.” Kung Fu-Ce
A legjobb tanító maga az élet, a lehetőségeivel. A szülő hiába beszél gyermekének olykor, a tanár hiába igyekszik információkat átadni, gyakorlat híján az ismeret nem, vagy nehezen rögzül.
A kis gyermek az életet tapasztalataival, tevékenységek sorával tanulja.
Amit lát, tapasztal, amilyen hatások érik, mind hozzátesznek az ő fejlődéséhez.
Egyetlen gyermeknek sem kellett még elmagyarázni, hogyan álljon talpra. Amikor megérik, példát lát, követi a példát, kipróbálja, s végrehajtja. Hiába tottyan sokszor a fenekére, ez nem tántorítja el, mert a példa előtte van. Újra, s újra próbálkozik, amíg csak zsigerből nem sikerül neki.
A nevelés alapvető eszköze a példaadás, a példamutatás.
Sokszor hallottam szülőktől a szemrehányást gyermekük felé: köszönj!
Miért is köszönjön a gyermek, ha a szülő (akire felnéz, akinek a példája fontos számára) szintén nem köszön, vagy csak az orra alatt mormog valami köszönés félét?
A szülő önbecsülése milyen szinten van? Van-e tartása, becsüli-e saját magát annyira, hogy felvállalja létét, s büszkén, hangos köszönéssel üdvözölje azokat, akiket illet? Fontos-e számára az emberi kapcsolat, s a kapcsolatok ilyen ápolása? Tisztában van-e azzal, hogy amit ad, azt kapja? Bízik-e magában annyira, hogy függetlenül másoktól a számára fontos dolgokat előtérbe helyezze? Ebbe beletartozik-e mások elfogadása, tisztelete? A tisztelet kimutatásának egyik formája a köszönés.
Köszönthetünk rokont, barátot, ismerőst, de ismeretlent is, pusztán a tiszteletünk kinyilvánításáért, s hogy szebb legyen a napunk és az övé is.
Mi szülők fejlesszük magunkat arra a szintre, hogy utánozható értékes példát adjunk gyermekeinknek.
Kis unokám tizenhét hónaposan látta, hogy tollal írok. Jelezte felém, hogy kéri ő is a tollat. Majd tapasztalatait gyakorlatba ágyazva addig próbálkozott, míg sikerült neki is az írás.
Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem.
A köszönés is ilyen példaadáson alapul, s ha érzelmi töltete van, előbb, utóbb alkalmazza a kisgyermek a tapasztaltakat, s vidáman köszönti majd a vele kapcsolatba kerülőket.
