Férfi és nő párkapcsolatuk kezdetén. Tele tervekkel, egymás szeretetével.
Az egyik is ad bele valamit, a másik is ad bele valamit.
Egészséges esetben mindketten önmagukat adják, ezzel varázsolva el a másikat.
Megérkezik a gyermek. Megérkezik a másik gyermek. Megérkezik…
Már nem alszanak együtt. Külön járnak nyaralni, telelni. Központi pont a gyerek, a gyerekek.
Hová lett a férfi és a nő, akik mindezt létre hozták?
Mi történt azzal az értékkel, ami ezt az egészet életre keltette?
Megkeseredett szájíz.
Gond, feladat a gyermeknevelésben, a felhőtlen boldogság tova tűnt.
Térjen vissza a heti randevúk rendszere!
Legyen egészséges én idő, legyünk fontosak magunknak, szeressük magunkat annyira, hogy nem áldozzuk fel kapcsolatunkat a gyermekek oltárán!
Érdeklődjünk, kísérjük figyelemmel, mi fontos a másiknak, mit szeret, lepjük meg, tegyük színessé kapcsolatunkat.
A boldogságot sugározva tudunk csak boldog gyermeket nevelni.
Csak is a személyes példánkon át tanulhatja meg a gyermek a társas kapcsolatok kezelésének varázsát, értékelheti a párkapcsolatot, megbecsülve az egyént, azt az embert, aki párunkként az életünk szerves része, akivel a gyermekeket szeretetben neveljük fel.
Nem feláldozva a saját életünket, értékünket!
A gyermek így is, úgy is fel nő.
Nem mindegy, hogyan, milyen értéket képviselve tér a felnőtté válás útjára. Milyen társ lesz később egy párkapcsolatban? Hogyan tudja alakítani életének fontos momentumát?
Ő is az önfeláldozást örökíti tovább, mely mérgezi a kapcsolatait?
Ha kiegyensúlyozott szülő pár nevelgeti, egymásra mutogatás nélkül, egymást értékelve, megbecsülve, megtanulja saját életében is alkalmazni.
Hogyan lesz eredményes?
Keressük egymásban a jót, amiért egymásra találtunk!