Nem tudom, ki, hogy van vele, de ha én egy szoba-festő-mázolót elhívnék magamhoz, hogy megnézze mit kell széppé varázsolni, kifesteni, és ő azt mondaná, hogy: megpróbálom, hát elbizonytalanodnék. Akarom-e egyáltalán? Lehet, hogy nem jó ötlet. Elég szép még, kár áldozni rá.
Hogy ez hogy jön ide? Az érzés miatt.
A gyerekek a biztonságot mindennél jobban értékelik.
Gondoljunk bele: mi felnőttek is szeretünk biztonságban lenni, szeretteinket biztonságban tudni.
A gyerek még inkább, érezvén, hogy kiszolgáltatott helyzetben van, függ a felnőtt személyétől.
Megpróbálom: bizonytalanságot, határozatlanságot közvetít.
➽ Három éves kisfiú, vidám, jókedvű, mozgékony. Szeret és tud is játszani. Rendszeresen késő délelőtt jönnek óvodába, mert így nem kell édesanyának kétszer elindulnia, abban az időben megy a munkába. A csoport befejezte a teremben a játszást, már össze van pakolva, készülnek az udvarra. Ilyenkor dühöng a most érkező gyermek, tajtékzik, agresszívvé válik. Kértük édesanyát, jöjjenek korábban az óvodába, legyen ideje játszani, elmélyülni a játékban.
– MEGPRÓBÁLOM, de sokáig alszik, nem tudom felébreszteni – tárja szét kezét az édesanya.
– Mikor fekszik le?
– Tizenegynél előbb sosem tudjuk letenni. Délután mennyit alszik itt az óvodában? Biztosan nagyon kialussza magát, s azért nem tud este elaludni – mondja anya.
– Elsők közt alszik el, még a mesének sincs is vége. Utolsók közt úgy kell ébreszteni.
– Érdekes, hétvégén otthon nem hajlandó aludni!
Mi változik meg a hétköznap és hétvége vonatkozásában?
A gyerek irányít, mert tudja, hogy irányíthat.
Tetszik neki, mert uralkodhat szülein, ám gyermeki mivolta lázad ez ellen.
A biztonságot, amit a szülei nyújtanának nem leli, mivel maguk is bizonytalanok.
A közösségben a világos határok meglétével biztonságban érzi magát, képes ellazulni, pihenni.
Otthon folyamatosan irányítania kell, mert ki más csinálná, ha a szülei nem?
Teremtsünk nyugodt, biztonságot nyújtó környezetet, otthont a gyermekünk számára!
Ez csak is rajtunk múlik!
Határozott vagyok! Vagy még sem?
