Az élet sok érdekes dolgot produkál. Egyetlen egy, ami mindben azonos, hogy mindenki maga generálja, hozza létre azt, amiben él.
Találkoztam boldogan tervezett családi felállással, véletlen, de szeretetben várt gyermekkel. Olyan érzelmi viharoknak is megtapasztalója voltam, hogy mit élt át az a házaspár, ahol a gyermekáldás természetes úton nem volt megoldott, s pár naposan az örökbefogadás által teljes lett életük. Másik családban a sok küzdelem, a vágyott gyermek, aki mesterséges úton fogant, s születésével milyen boldogságot hozott a családba. Annak a családnak szomorúságát is megtapasztaltam, akik várták, egyre csak várták a gyermek érkezését.
➽ A családban két gyermek, látszólag boldogan élik mindennapjukat. Rendszerint anyuka hozza a gyermekeket az óvodába, vidáman, első megítélés alapján kiegyensúlyozottan. Apuka odaadóan segíti a mindennapok szervezését.
Gyakori a kedves beszélgetés kialakulása az öltözőben.
Egyik alkalommal a következő beszélgetés ( részlet) zajlott:
– Jajj, nem tehetek róla! Én nem akartam! De tényleg nem, az apjuk akarta! Jajj, hogy ez így alakult! De, hát már nincs mit tenni! Terhes vagyok!
A hallgatóság örült, míg az anyuka szemmel láthatóan szenvedte az egészet. Hiába igyekeztek őt ráébreszteni, milyen jó helyre fog születni, mert náluk bizony nagyon jó helye lesz.
Az idő telt-múlt, az anyuka gömbölyödött, s gyakran panaszkodott „terhére”.
Eljött a nyár, egyre melegebbek voltak a nappalok, az anyuka egyre többet panaszkodott nehéz állapotára.
A szülés várható idejéhez közeledve már egyre többször lehetett hallani, neki mennyire elege van ebből, lehetőleg gyorsan „meg akar szabadulni tőle”.
Nem sokára egyik reggel behozta a gyermekeket. A nagyobbik mesélte: „Mindjárt meglesz a kis tesóm. Anya ma ment be a kórházba, hogy kivegyék belőle a tesómat.”
S tényleg, programozott császárral megszabadították az anyukát a terhétől, kivették belőle a gyermeket.
Elég volt….
Elszomorít. Hol a természet a maga valós nehézségével, szépségével, élményével? Már mindent lehet?
Ilyen várandóság után teherként világra jönni, milyen élete lesz a gyermeknek?
Hol volt a felelősség vállalása? Ha már így alakult (mert előfordul), a lehető legjobbat miképpen tudnák kihozni a helyzetből, hogy a gyermek, aki alanya az életüknek, ne sérüljön,
FELELŐSSÉG!!!
Saját magunk jóérzése, a párkapcsolat minősége, lehetőségek kiaknázása….
Legyen szép életed kisember!!!
