Legtöbbünknek munkával telik a hétköznap. A felnőttek általában a munkahelyükön, a gyermekek bárhol képesek munkát végezni. A gyermekek munkavégzése egyetlen dologhoz kötődik, a körülöttük lévő világ megismeréséhez, ami számukra komoly munka, s a játéktevékenységben jelenik meg.
Gondoljunk csak arra, mennyire el tud fáradni a gyermek egy igazi, jól átjátszott, dolgos nap után!
A lehetőségek tárháza végtelen, csak mi szabhatunk határt a megismerésüknek.
A kezdeti utánzó, gyakorló tevékenységet később felváltja a kreatív gondolkodását fejlesztő játék, amiben az élet ok-okozati összefüggéseit, az érzelmi tapasztalatait, a megfigyeléseit képzelete segítségével újra alkotja, újra éli.
Tévedés azt gondolni, hogy a gyermek automatikusan tud játszani.
A legtöbb gyermeket meg kell tanítani játszani. Pl.:
– A családi közös program újra játszásával, újra átélésével fejlődik a gyermek érzelmi stabilitása, kötődése, képzelő ereje, kreativitása. A szülők váljanak ilyenkor nyugodtan gyerekké, játsszák el, merre voltak, mivel, hogy utaztak? Milyen hangja volt az autónak, hogy forgatták a kormánykereket? Milyen hangja volt az állatoknak, hogyan és mit ettek? Miről beszélgettek, mit lehetett énekelni? Mit láttak, mennyire elfáradtak, hogyan pihentek le?
– Új játékeszközök helyes használatát is meg kell tanulni. Vállalják fel, menjenek le a gyermek szintjére, játszanak együtt, amíg a biztos használattal egyedül is megbirkózik.
– Édesanya hogyan főz a konyhában? Milyen sorrenddel, technikával készíti el a család kedvenc ételeit, mi minden kell bele, társként nyugodtan beszéljék át. Csináljanak úgy, mintha…! Ízleljenek, kóstoljanak, csipegessenek, merítsenek, terítsenek, fújják meg, ha meleg…
– Apa barkácsol, nagy kincs az ilyen! Az eszközök nevének elsajátításán át, a felelősségérzet alakulásáig át lehet beszélni a munkafolyamatokat, a balesetveszély említésével! Lehet berregni, ahogyan zúgnak a gépek! Eközben a beszédszervek is erősödnek! Micsoda közös élmény!
Amilyen a gyermek játéka, olyan lesz később, ha felnő, munkája, élete.
A mi felelősségünk, hogy jó útravalót adjunk gyermekeink kezébe.
„Ha egy gyerek nem tud úgy tanulni, ahogyan tanítjuk,
akkor úgy kell tanítanunk, ahogyan ő tanulni tud.”
Ignacio Estrada
Keressük meg azt a módot, ahogyan el tudják sajátítani, s tovább tudják fejleszteni a már megtanultakat. Jó alapot kell létrehoznunk, amire aztán a gyermek építkezni tud.
➽ Apuka minden reggel jókedvűen, vidáman hozza kisfiát az óvodába. Még egy kicsit elidőzik, betekint, lesi, mi mindent csinálunk a gyerekekkel. Majd miután mosolyogva befejezi szemlélődését, szeretettel elköszön: Na! Akkor további jó szórakozást!
Kolléganőm ezt meghallva kicsit berzenkedik miatta. Mi az, hogy szórakozás? Komoly munka!
Én örülök, hogy így gondolja, mert ezek szerint a gyermeke szórakozva tanul, tapasztal.
Adjunk, hagyjunk olyan lehetőségeket, melyben a gyermek a személyiségét ki tudja bontakoztatni, jól érzi magát benne.
„A játék a kutatás legjobb módja.”
