„Legtöbbször vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn szorongunk. De minek? Az élet a jelenben zajlik! És mégis, abszurd módon tartósan a jelenben maradni a legnehezebb.” Al Ghaoui Hesna
Gyönyörű élményben volt részem.
Annyira elbűvölt a látvány, hogy nem volt se probléma, sem kihívás, sem a tegnap baja, sem a jövő terve.
Csak a most volt, jelen voltam a jelenben. Csupa szépség, élvezet.
Vastag hópaplan, csodálatos természet, tiszta levegő, ropogó hó hangja, a víz csobogása. Jégcsapok, vastag fehér testet ölt a táj, dekorálja az időjárás a természetet, a látnivalókat.
Örülök, hogy benne voltam a jelenben akkor, mert az már a múltam része. Most már csak múlt.
Olvad a hó, olvad a jég. Hallani a csöpögést, a puffanást, ahogyan a sok hó lezúdul a fákról, bokrokról.
Valaki azt mondta: De kár, hogy olvad! Most jön a farkasordító hideg. Mi lesz most?
És én élvezem az olvadás hangját, hogy helyet adjon a tavasznak. De ha nem a tavasznak, akkor a farkasordító hidegnek, a jégnek, a fogvacogtató megélésnek.
