Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben a fenti mondatot nehézség nélkül be tudják fejezni. Olyan csomag ez a mondat, amit nehéz letenni. Nehéz letenni, de nem lehetetlen. Egyáltalán le akarjuk-e tenni? Van súlya ennek a mondatnak, vagy jól érezzük magunkat a mondat általi megszokás tartásában?
Szeretem a természetet. Szeretem a változását, a szabadság érzését, amit áraszt, a levegő tisztaságát, az állatok közelségét, a sok csodát, amit általa felfedezni áll módomban.
Sok gyermek volt körülöttem, őket is a természet szeretetére ösztönöztem.
Gyermekeim már egészen kis koruktól fogva megélhették a kirándulás nehézségeit, kihívásait éppúgy, mint az általa nyújtott kalandot, élményeket.
Azokat, a helyeket, ahol csak és kizárólag a kijelölt útvonalon lehet haladni, a kíváncsiságom érdekében bejárom, de jobban kedvelem azt, ahol én teszek felfedezést.
Az ilyen kalandok során tapasztalom meg, hogy egy célpontot több irányból, több módon is el lehet érni, hogy a még kevésbé bejárt helyeken csodák rejlenek.
A csodák észrevételéhez megtanultam látva látni, csendben lenni, így meghallva saját gondolatom, érzésem hangját.
Átélem a szabadság nyugalmát, s töltődöm a látvány, az illatok, hangok, a csend által. Távolról, más nézőpontból tudom szemlélni a látnivalókat.
Az élet is egy kirándulás. A járt utat elhagyva új lehetőségek után kutatva, a meglátást elsajátítva élvezettel élni az életet.
