Aki szokott kirándulni, túrázni, annak olykor felüdülés egy-egy eligazító tábla, melyen betájolhatja, hogy merre jár, merről jött, merre tart éppen.
Ehhez mindenképpen jó tudni, hol vagyunk jelenleg, mihez viszonyítva kell meghatározni a megtett utat, és a tervezett útirányt. Ebben mindenképpen segítség az a jelzés, hogy hol tartózkodunk jelenleg. Itt áll Ön.
Tudtuk eddig, s tudjuk-e ezután is, hogy hova tartunk? Vagy csak véletlenül vagyunk ott, ahol éppen vagyunk?
A régi időkben az útra kelést megelőzte egy kiadós tervezés, eszközök beszerzése. Térképek, iránytű, stb.
A mai világban már sokak a dzsipiesz által nyújtott kényelmet, biztonságot választják, szemben a kutakodással, kereséssel, a fejben és térképen jól kidolgozott utak választásával szemben, amibe belefér az eltévedés, új utak megtapasztalása, új lehetőségek felfedezése. A KALAND.
Én kifejezetten szeretek eltévedni. Remek rácsodálkozási, felfedezési lehetőségek rejlenek benne. Mégis az eltévedés tudatosan megengedett, pontosan a megélések végett. Ezért sosem társul kétségbeeséssel, félelemmel, rossz érzésekkel.
A cél mégis mindig megmarad, a célbaérés élménye feledhetetlen.
Ha az életedet utazásnak, kirándulásnak veszed, tudod-e, hova tartasz? Belefér-e a kaland, a játékosság? Tudod-e hol vagy éppen? Mit hoztál magaddal eddigi utadról, s azt miképpen fordítod hasznodra? Milyen tapasztalatok segítenek, mik azok a megélések, amik újratervezésre adnak okot? Tudsz-e újra tervezni?
