Hol van már a „Tudni illik, hogy mi illik”?
Régen volt ilyen könyv, s szorgalmasan forgatták is az emberek, mert fontos volt, hogy illedelmesen beszéljenek, viselkedjenek egymással.
Ma már más a helyzet. A miért nekem nem is fontos. Számomra az a lényeges, hogy miként lehetne az illemet, a másik felé irányuló tiszteletet visszahozni, újra éleszteni?
Mert, ha mindenki a másik felé kimutatná, akkor jó érzéssel tudnánk együtt, egymásért, egymás felé kedvességet adni.
➽ Fiatal anyuka az óvodai csoportszoba ajtajában a köszönés nehézségeit kikerülve a középkorú óvó néninek szól, aki a nap nagy részét az ő gyermekének fejlesztésével, gondozásával tölti:
– Beteg lett Berci, nyugodtan ki lehet húzni!….
A kolléganőmön semmi jelét nem láttam, hogy ideges lett volna.
– Jó édesanya, nyugodtan ki fogom húzni!
Ilyen és ehhez hasonló párbeszéd gyakran hangzik el, – sajnos.
Ne feledjük, amit adunk, azt kapjuk!
Dolgozzunk azon, hogy minél jobbat, minél jobban tudjunk adni, s akkor mosolygósak lesznek napjaink, mert mi is szépeket, kedvességeket kapunk örökül.
Néhány példa az illem-irodalomból, amelyből töltekezni tud az, akinek igénye is van rá: