Sokszor elgondolkodom, mennyi családi élet, hányféle szülői megnyilvánulás, megannyi reakció gyermekeink viselkedésére. Jártamban, keltemben nézem, kutatom gyermek-szülő kapcsolatának irányt mutató jeleit. Érdekes, elgondolkodtató tapasztalatokkal leszek gazdagabb.
A gyermeknevelés sarkalatos pontja a feltétlen elfogadás, a gyermeki gondolatok megértése, elfogadása, az egyén tisztelete, szeretete. 💕💕
➽ Bevásárló központban tartok a kijárat felé. Még jócskán kell kifelé mennem, míg az önműködő ajtóig érek. Ahogy elindultam a kasszától, először csak halkan, majd a hang irányába haladva egyre élesebben, érthetőbben hallom:
– A fagyit szeretem.
– A fagyit nagyon szeretem.
– Minden fagyit nagyon szeretek.
– Apa! A fagyit szeretem!
– Apa! A fagyit nagyon szeretem!
Mindezt nyugodt hangon egy négyéves forma gyermek mondja, cseppnyi követelődzést sem vélek felfedezni hangjában. Apja nyugodtan öltözteti, mert már jócskán hűvösre járt az idő odakint.
A gyermek folytatja, szinte már monoton hangon, az apuka pedig türelmesen öltözteti, s hagyja, hogy gyermeke folyamatosan szajkózza:
– Apa! A fagyit szeretem! Apa! A fagyit nagyon szeretem! A fagyi nagyon jó!…..
Apa pedig nyugodtan, szeretettel öltözteti tovább a gyermeket, rá-rá pillant, s mosolyogva húzza rá a ruhát.
Megmosolyogtatott. Jó volt látni, a nyugalmat, az elfogadást, a higgadtságot. A gyermeki tiszta szándékot, a szeretetre méltó megnyilvánulást.
Magam elé képzeltem, ahogy az apuka elmagyarázza gyermekének, hogy hűvös már az idő, ezért nem ehet fagyit, de ő próbálkozik, mert miért ne tegye?
Jó volt látni, így is lehet. 😁
