Sokszor hallom, hogy a szülők között a demokratikus nevelés előnyt élvez.
Hogyan is működhet a demokrácia a családban?
„A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος (démosz) nép szó, a κρατειν (kratein) jelentése uralkodni, a ία (ia) pedig egyképző.” Wikipédia
A családban a ” népet” a család valamennyi tagja helyettesíti.
Véleményt alkothatnak, döntési joggal bírnak, közösen irányítják a családi közösség életét.
Úgy vélem, nincs is ezzel semmi baj, addig, míg helyes mederben folyik, túlzások nélkül, ahol a kifejezett uralkodás nem lép előtérbe
➽ Négy tagú család, két felnőtt, két gyermek, kicsi és pici, kb négy és hat évesek. A szülők mindent megtesznek a gyermekeikért. Látszólag minden rendben van a családban, ahol a gyermekek központi figyelmet, törődést kapnak. Demokratikus nevelés hívei, legyen a gyermekeknek is beleszólása a család életének irányításába, a családot érintő döntésekbe. Körbe ajnározzák folyamatosan a gyerekeket:
– Hogy gondolod drágám? S a gyerekek csak mondják, olykor követelődzve kiáltják, ők mit, hogyan akarnak.
A szülők pedig meghajolva teszik a rájuk rótt feladatot, s ha mégsem úgy alakul, ahogy a gyermekeik diktálják, bocsánatot kérnek, s tördelik a kezüket.
A gyerekek pedig egyre jobban lovalják bele magukat, egymást túllicitálva kiabálnak….
A szülők egyszer úgy döntöttek, hitelre gépkocsit vásárolnak, nagy volt az öröm, a gyerekek vidáman mesélték: – Autót veszünk, s mi választottuk ki, milyen színű legyen!
Ebben a történetben több kérdés is felmerült bennem.
Az egyik a demokrácia meghatározásában szereplő uralkodás kifejezés, milyen mélyen kap teret ebben a családban a gyermekek részéről? Ez így, ilyen formában egészséges? Vajon a szülők így gondolták, erre számítottak?
A másik, hogy milyen értékrend alakul ki a gyermekekben, ha csak a döntési jogaikat érvényesítik, „élvezik”?
A harmadik, hogy a megbecsülés, elfogadás, odafordulás és egyéb, a közösség berkein belül kialakuló tulajdonságok lesznek-e, és hogyan alakulnak ki a gyermekekben?
A negyedik, amit őszintén vallok, az az, hogy a gyermekeknek olyan határ, szabályrendszer, amiben határtalan szabadságukat élhetik, mindenképpen fontos, hogy legyen!
A szabályok által meghatározott keretek között (nem a túlszabályozásról beszélek), a gyermek élhet a döntési jogával, véleményezési jogával, lehetnek kívánságai, szabad akaratát gyakorolhatja, melynek érzi súlyát, eredményét, végkicsengését. Ezért saját ‘bőrén’ tapasztalja meg a döntéseinek következményeit, így értékessé válik számára, megbecsüli a körülötte döntéseket hozók választásait, s szeretettel, hálával fordul a körülötte élők felé. Megtanul egészségesen dönteni, választani, értékelni.
Ám ez másképp nem működik, csak, ha követendő példa van körülötte, s ezt nem más mutatja, mint a gyermeknevelő pár, a saját szülei!
