Gyakran szembesülök azzal, hogy a gyermek hányféle módon tud a körülötte lévő dolgokra, személyekre reagálni, a viselkedését milyen irányba befolyásolja az addigi tapasztalata.
A gyermek jó esetben több élettér élményét is megtapasztalja.
Az első és legfontosabb ilyen közeg a szűk családi közösség, melyben a legmeghatározóbb a szülők példamutatása, a személyiségjegyek érvényesülése, az egymáshoz való viszony minősége, a családon belüli hierarchia elfogadása, annak egészséges működése.
A másik a tágabb család, az ott megélt élmények, tapasztalatok.
A harmadik a társadalomból jövő, a társadalom által létrehozott élethelyzetek, ingerek hatása.
Közös programok által nyert tapasztalatok (színház, mozi, bevásárló központ, kirándulások, stb….), közösségekben szerzett tapasztalatok (bölcsőde, óvoda, iskola, különórák közösségei).
Negyedik a televízió, a számítógép, tablet és egyéb információt áramoltató készülék hatásai.
Elsődlegesen a gyermek értékrendjének kialakulásában legfontosabb szerepe a szülőknek van, az ő személyiségüknek, elvárásaiknak, mennyire szerepelnek aktívan a gyermek személyiségének alakulásában. Ők a meghatározói a gyermek világképének alakulásában, hogy a családi együttléteikkel, egymással történő kommunikációjukban mennyire kap helyet az élmények feldolgozása.
Van -e, s ha van, a beszélgetésekben hogyan történik az átélt élmények, a környezetből jövő ingerek, hatások feldolgozása, megértése, megértetése?
Fontos-e számukra a gyermeki megértés?
Van-e a szülőkben igény az értékek képviselésére, ennek átadására gyermekeiknek?
Van-e egyáltalán értékrend?
➽ Gyermekközösségben a szokás-, és szabályrend, valamint a pedagógus személyisége adja a gyermekeknek azt a támpontot, amely segít eligazodni a „mit lehet, mit nem lehet?” útvesztőjében. Legtöbb gyermek ezt elfogadja, betartja, s a jó közösség kialakulásakor ennek minden előnyét élvezi.
Kedves beszélgetések, viccelődés, komoly, de vidám játék alatt a gyerekek jól érzik magukat. Nyugalom van. Egyenrangú mindenki.
Jönnek a szülők a gyerekekért.
– Az egyik kislány megkérdezi édesanyját: Mit hoztál? Majd miután kiderült, hogy semmit, a gyermek oly módon kezd el kiabálni és dühöngeni, hogy az egész folyosó tőle zeng. – Ne haragudj, most nem tudtam….- mentegetőzik anyuka, s látszik rajta, hogy egész lényében meghajol a gyermeki akarat előtt, s szánja-bánja bűneit. Következő alkalommal a kislány már meg is rugdosta édesanyját.
– Kedves, öltözködésben nagyon ügyes kisfiúért jön édesapa. Illedelmes köszönést követően kimennek az öltözőbe. Véletlenül arra keveredve látom ám, hogy az a fiú, aki a mindennapi öltözésben elsők között van kész egyedül, most szinte fekszik a padon, apuka meg négykézláb húzza rá a ruhát, cipőt. Folyik róla a veríték, küzd, szuszog, mert a gyerek még legkisebb segítséget is megvonta tőle, s közben erélyesen hangoztatja, hogy mit akar, ha innen elindulnak.
– Egészséges demokrácia a családban, amikor a gyermek dönti el, hogy a hitelre megvásárolt autónak milyen legyen a színe?
– Csak a fürdőkádban tudom megvacsoráztatni, fürdés alatt, mert elszalad evés közben! ( Normál fejlődésű, hét éves fiú, aki a közösségben asztalnál ülve eszik.)
– …………..!!!!
Mennyire meg tud változni a gyermek személy és szituáció hatására!
Milyen íratlan szokás-, és szabályrend működik a családban, ami táptalaja a kiegyensúlyozott, vidám, az élet szépségét megélni tudó egyéniségnek? A nehézségeket megoldani tudó, s másokkal együtt élni, létezni képes gyermeki személyiség kialakulását milyen mértékben támogatja a szülői elvárás?
Nézzék magukat időnkként kívülről, tetszene az, amit látnának, tapasztalnának?
Tegyenek érte, hogy jobb legyen, s mindenki boldogan tudja élni az életét! Nehéz, de megéri!
